Az egyik indexes blog összeállította John Williams legnagyobb zenéit a csillagok háborújából.

Én nagy John Williams fan vagyok és nagyon szeretem a zenéit, ezért azt gondoltam kirakom ezt a kis cikket a weblapomra:

1. ACROSS THE STARS (Episode II End Title): a film végén a teraszon egy csók, amely valahol az eredeti trilógia kezdetét jelenti - giccsparádé a háttérben a festői Naboo. Az itt felcsendülő End Title az egész Star Wars minden zenéjének összefoglalása és összeállása, minden idők legnagyobb történet-hangulat-zene összhangja evör. Az Episode I. minden bűnét megbocsátottam, és az évekre megtagadott és elfojtott Star Wars szeretetem a többi néző üvöltözésével és kitörő tapsával újra felszabadult bennem. A Youtube-on egy laza gyerek mindezt egyszerűen csak elzongorázza, valószínűleg kényszerből, és amúgy nem rajongó...
2. BINARY SUNSET: Binary Sunset, azaz a kettős naplemente a filmsorozat egyik legtöbbször visszatérő eleme, van, amikor lágyan, van, amikor a birodalmi induló stílusában szólal meg. A két legnagyobb ütést akkor méri rám ez a zene, amikor talán először, és amikor talán utoljára halljuk. Az első a tényleges kettős naplemente jelenet Owen bácsi és Beru néni házánál - a galaxisba elvágyódó parasztgyerek himnusza. Utoljára akkor emlékszem ugyanerre, amikor Anakin Skywalker robog, hogy lemészároljon egy egész falu buckalakót - itt hallható a legagresszívabb változatban.
3. EPISODE IV END TITLE: nagy kedvencem. Itt a közönség még csak egy filmként élvezhette a kezdeteket, euforikus giccs és üdvrivalgás közepette veszi át mindenki az olimpiai aranyakat, még Chewbacca is indult valami versenyszámban, nyilván nem bringában, mert akkor lehúzták volna róla a nercet. Mellesleg itt szólal meg induló tempóban az előbb említett Binary Sunset, mindjárt az elején. Ahogy vége a díjátadónak, és a zene lelassítva a klasszikus Star Wars main title theme-be kanyarodik, nem szerényen a képernyőre vetve George Lucas nevét, filmtörténeti emlékművet állít mind a rendezőnek, mind a zeneszerzőnek.
4. IMPERIAL MARCH: térjünk át a zene sötét oldalára! Bárki száll ki- vagy be űrhajóból, vagy ha 5-nél több rohamosztagos áll haptákban, akkor ezt az 1-es gyorstárcsázóból azonnal előveszik (vagy a 2-esből, mert az 1-esen a hangposta van). Ravel sem gondolom, hogy forog a sírjában, inkább mosolyog, de elvakult, aki tagadja a hasonlóságot. Akár a IV., akár a VI. rész seregszemléjét nézzük, ez a betétdal egyet jelent a felvonulással. Május 1-jén is helye volna. Egyedül a II. rész klóngyári jeleneteinél érezték úgy az alkotók, hogy a genetika mint tudomány ilyen szintű tudományos eredményét már hangjegyekkel kell kiszínezni. Pedig 5-nél ott is többen voltak...
5. DUEL OF THE FATES: megvan az az érzés, amikor 1 hétig nyaralsz, de nem sikerül ping-pong asztalt bérelni, vagy a háló mindig valaki másnál van, és megfogadod, hogy majd ha a gyerekeddel jössz legközelebb 20 év múlva, mittudomén Zamárdiba ebbe az üdülőbe, akkor bepótolod? Nos John Williamsben is benne maradt egy ilyen pinyózás, és 22 évet várt, hogy megmutassa, mi maradt benne. EZ a Duel of the fates. Mr. Williams az egyetlen, aki az Episode I-ben minden eredeti szellemiséghez méltó módon tette oda magát. Köszönjük, Jani bá'!

Forrás: starwars.hu